„Én részemről egész életemben minden téren mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: e magyar nemzet és magyar haza javát”

/Bartók Béla/

Feljárat az  Emlékházhoz

Emlékház

Emlékház

Emlékház

Kilátás az Emlékházból a Budai hegyekre

Fotók: Dozvald János,
Erki György, Frank Aliona,
Gáti György, Király Csaba, Kovács Kata, Módos Gábor, Pálffy György, Simon Csilla, Szél Ágnes, Szentiváni János, Tóth József, Vásárhelyi Gábor, Vidovics István

Copyright
Bartók Béla Emlékház
2007-2017

  Rendezvények | Múzeumpedagógiai foglalkozások


Az Emlékház

A Csalán út nevezetes háza, amely ma a magyar zene legnagyobb géniuszának emlékét őrzi és hirdeti, 1924-ben épült a budai erdők-dombok tövében. A környék, a Pasarét feletti lankák dúsan pompázó kertjeivel, ritkás lakóházaival, azokban az években még inkább volt része egy amolyan, mai szóval "tájvédelmi körzetnek", mint a zajos fővárosnak. Friss illatokkal teli levegője, csupán madárcsicsergéstől hangos csendje, a természet kézzel fogható valósága ideális otthona lehetett a nagyváros lármáját, a gépek-motorok zaját az emberek tapintatlanságát oly nehezen elviselő alkotónak. Mert 1932-től az út akkor még 27-es, később 29-es számú kertje-háza lett Bartók Bélának - mint ahogy aztán a történelmi sors elrendelte - utolsó itthoni lakhelye. Ma múzeum, pontosabban tárgyi emlékeit féltve őrző, szellemiségét zenéjével rendre megidéző emlékhely.

Bartók egykor bérelt otthonát - ifjabb Bartók Béla anyagi hozzájárulásával - a zeneszerző születésének centenáriuma tiszteletére 1981-ben újította fel, s részben építette át emlékházzá a Főváros. Akkor, a háromszintes villát, Fazakas György építész tervei alapján alakították át. A földszinti, egykor önálló gondnoki lakásból fogadóteret hoztak létre egy szűk bejárati ajtóval. Az épülethez a ház homlokzati megjelenését is megváltoztatva új, tágas külső lépcsőházat toldottak, az első emeleti szobákat egybetárva hangversenyek számára alkalmas, bensőséges kamaratermet alakítottak ki. A második emeleten pedig, abban a három szobában, amelyekben főként Bartók lakott és dolgozott, rendezték be a múzeumot, az életutat bemutató tablókkal, valamint az utódok által gondosan megőrzött bútorainak és személyes tárgyainak egy kis részével. A ház homlokzatára is egy rácsos vasszerkezet került, orgonasípokat imitáló díszítéssel és egy funkcióját rosszul betöltő kicsi ajtóval.

A kertben szabadtéri hangversenyek rendezésére is alkalmas lépcsőzetes kőburkolatú theatron készült. Mellette áll Varga Imre elhíresült, másolatában Párizsban és Londonban is megtekinthető, egészalakos Bartók szobra.

A megnyitást követő negyed században az Emlékház és a kiállítás állaga sokat romlott. Mivel ifjabb Bartók Béla régi vágya az volt, hogy édesapja tárgyi hagyatékának megőrzött darabjait egy helyen állítsák ki, halála után 2 évvel, 1996-ban, Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla jogutódja, kezdeményezte az Emlékház felújítását, illetve bővítését. A jogörökös 2006-ban kapott lehetőséget arra, hogy a felújítási és kiállítótér bővítési munkákat, saját költségén és saját kivitelezésben elkészíttesse és természetbeni adományként átadja. A rekonstrukció során a ház csaknem teljesen visszanyerte hajdani állapotát, és lehetőség nyílt arra, hogy Bartók Béla eredetileg is e házban lévő bútorai és tárgyai kiállíthatók legyenek az által, hogy a jogörökös kibővítette a tulajdonában lévő hagyatékból az Emlékházban ingyenesen letétbe helyezett részt, így a tárgyi hagyaték csaknem teljes egésze megtekinthetővé vált a látogatók számára.

Így tehát Bartók 125. születésnapjára Virághalmy Ágnes belsőépítész iparművész tervei alapján, Varga Csaba építész közreműködésével az egész ház megújult.

A földszinti bejárat új három szárnyas ajtaját Pölöskei József iparművész tervezte és készítette el. A külső lépcsőház funkciója miatt a helyén kellett, hogy maradjon ugyan, de a lépcsőkorlátot, Bartókhoz illően, Kós Károly mintakorlátja alapján készítette, cseréltette a művésznő. A belsőépítészeti helyreállítás eredményeképp, az első emeleti koncertterem visszakapta eredeti ablakait. A második emeleti három szobába kerültek Bartók Béla eredetileg is a házban lévő bútorai, közel abban az elrendezésben, ahogy Bartók idejében voltak, ebben Bartók Péter elrendezést mutató rajzai szolgáltak segítségül. Ugyancsak Virághalmy Ágnes tervei alapján készült el a padlástérben berendezett kiállítótér, melyben vitrinekben kaptak helyet Bartók Béla megmaradt személyes tárgyai.

A kiállítás, és benne immár az összes hagyatéki tárgy egy helyen, egyaránt megidézi az alkotót, a népzenetudóst, előadóművészt, de legfőképp a kivételes embert. Aki a 30-as évek derekán éppen itt, a külvilág zajaitól eredetileg még párnázott ajtóval is óvott, piciny emeleti dolgozószobájában vetette papírra, remekműveinek egész sorát: a Kétzongorás szonátát, a Kontrasztokat, vagy Paul Sacher és a Baseli Kamarazenekar számára a Divertimentót, és a Székely Zoltánnak ajánlott Hegedűversenyt.

De e rendkívüli környezetben, többek között Péntek Gyugyi György erdélyi asztalosmester mívesen faragott bútorai és a falakat ékítő, saját maga által gyűjtött, szebbnél-szebb népi relikviák között, napi népzenetudósi munkájához nélkülözhetetlen fonográfja és kedvelt Bösendorfer-zongorája társaságában születtek kamarazenei remeklései is. Többek között a kórusaink számára oly nélkülözhetetlen Egyneműkarok, a Péter fia zongoratanításához és pedagógiai munkásságához is kapcsolható Mikrokozmosz-sorozat, az V. vonósnégyes és '39 novemberében az édesanyját gyászoló, de talán már lélekben a hazától búcsúzó, megrendítő VI. kvartett.

Tagadhatatlan, hogy ami otthonában látható, az Bartók zenéjében is mindig ott rejtőzködik: a népi kultúrához, a parasztemberekhez való őszinte kötődése, a természet tárgyainak végtelen szeretete, a világ megértésének kitartó vágya, szigorú rendszeretete, egész lényének már-már aszketikus puritánsága.

Az Emlékház az elmúlt több mint harminc év elteltével Bartók művészetének ismét méltó otthona lett: hangversenytermében rendszeresen a legkiválóbb hazai művészek tolmácsolják zongoraműveit, dalait, kamarazenei alkotásait, vagy mindazokat a klasszikus zeneműveket, amelyek e falak között, a zeneszerző életében is rendre felcsendülhettek. De e szellemiséghez talán joggal méltóak azok a rendezvények is, amelyeken gyakran a legújabb kortárszenei alkotások szólalnak meg, vagy a legtehetségesebb, még pályakezdő fiatal muzsikusok mutatkoznak be közönségüknek.

A Csalán úti emlékhely ma már világszerte ismert találkozóhelye Bartók tisztelőinek, a zeneértő közönségnek, fiataloknak, muzsikusoknak, vagy csak az éppen érdeklődőknek. Több mint harminc esztendő emlékkönyvei tanúskodnak a kivételes vendégekről, többek között Paul Sacher, Földes Andor, vagy éppen Jurij Szimonov látogatásáról.

Bartók Béla 1940. október 12-én e házból indult, hogy meghívásra az Egyesült Államokban dolgozzon átmenetileg. A ház bérletét fenntartotta abban a hitben, hogy egyszer visszatérhet majd e falak közé. Sajnos azonban csak 1988-ban térhetett vissza végleg hazájába, amikor földi maradványait két fia hazahozta és a Farkasréti Temetőben helyeztette el. Emlékét, művészetét és tárgyait a Csalán út 29-es ház falai is őrzik ma már.

Szirányi János - az Emlékház korábbi igazgatója